Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kastély szörnyetege

2012.06.14

Azt gondolom, mindenki tudja, hogy Nagy-Britanniában az egy főre eső szellemek száma alaposan meghaladja a mért egészségügyi határértéket. Hogy miért van így – ki tudja. Sokan az esős éghajlatra gyanakodnak, mások a polgárháborús időszakokra próbálják kenni.

Mindenesetre Skócia tájain nemcsak szépen zöldellő fűvel és birkákkal találkozhatunk, hanem gyönyörű kastélyokkal is, a kastélyokhoz pedig szükségszerűen jár szellem is. Rendes kastélynak több is van, persze mindegyik változatos múlttal és legendákkal.  Egy kastélyban akad néha-néha titkos szoba is (ami mindössze azért titkos, mert valami miatt elfalazták, aztán kiveszett az emlékezetből… őszintén, ki a bánat emlékszik egy laza 200 szobás kastélyban, hogy mikor melyik hol merre… no mindegy) Aztán van a kastélyoknak szürke/barna/fehér/fekete hölgye is, ne kérdezzétek, őladységei miért nem húznak vidámabb színt. Akad olykor komornyik is, aki nem bírja beadni a kulcsot (szó szerint, ugyanis az ilyen hű, roskatag szolgákat általában éjfél után látják, amint lassú léptekkel baktatnak az egykorvolt kapu felé).

Glamis kastélya pedig  mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Van neki több kísértete is, befalazott szobája, és szürke hölgye. Ami viszont pláne különlegessé teszi, és ami talán egy más kastélynak sincs: VAN NEKI SZÖRNYE.

Ez utóbbiban az a pláne, hogy a mai napig is nagyon keveset tudni róla. Tulajdonképpen az se világos, létezik-e, vagy mi van emögött a legenda mögött. A befalazott szobának is megvan a maga története, a Szürke Hölgynek is, de a szörnyről azt se tudni, szörny-e, vagy hogy létezett-e valaha. Na nézzük csak sorjában.

Kezdjük őladységével.

Lady Janet Douglas of Glamis, ahogy mondani szokták, rossz helyen volt rossz időben. Mivel a fivére V. Jakab király mostohaapja volt, és a király utálta a mostohaapját, ezt az utálatot a család minden tagjára kiterjesztette, az egész Douglas famíliára.

Lady Janet az akkori Lord Glamis felesége volt, akinek pozíciója megvédte a családot a király ocsmánykodásaitól, de amikor 1528-ban elhunyt, özvegyét és fiát többé nem védte semmi. V. Jakab elfoglalta Glamist, Lady Janetet és a fiát börtönbe vetette, majd hosszas raboskodás után, a fogságban csaknem megvakult asszonyt máglyán, boszorkányság vádjával kivégeztette. Édesanyja halálát végig kellett néznie az akkor tizenhat éves fiának is. A lady egy hang nélkül tűrte a tűzhalált, kivégzése így is hatalmas felháborodást keltett (persze csak titokban), mivel igen népszerű, közkedvelt és feddhetetlen asszony volt. V. Jakabnak nagyon meg kellett erőltetnie magát, mire sikerült kivégeztetnie.

Lady Janet fiára is halál várt, de mielőtt kivégezhették volna, V. Jakab volt szíves és feldobta a talpát. A fiú visszakapta ugyan a kastélyt, de csaknem kifosztva – V. Jakab kissé lelakta az épületet.

Lady Janetet azóta is gyakran látni, amint a kápolnában csendesen imádkozik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(A kápolna, ahol gyakran látják Lady Janet szellemét) 

 

A kártyázó gróf

A XV. században az akkori Lord Glamis, eléggé el nem ítélhető módon, a kártyázás szokásának hódolt. Ezt a szenvedélyét olyannyira vitte, hogy egy alkalommal, amikor barátjával, Lord Crawforddal játszott, s a szolga figyelmeztette őket az idő múlására (szombat volt, és az idő éjfél felé közeledett), a lord dühösen annyit morgott, ők bizony ítéletnapig játszanak, ha kell.

Éjfélkor egy magas, feketébe öltözött idegen kopogtatott a kártyázó urak ajtaján, és kérte, hadd csatlakozhasson a játékhoz. Egy maréknyi rubint terített a két lord elé, akik örömest vették, hogy új társuk velük kártyázzék.

A szolga, akit nem sokkal előtte Lord Glamis kizavart a szobából, arra riadt, hogy üvöltéseket hall. Félelmében nem mert benyitni, csak a kulcslyukon át kukucskált. A két főurat lángok vették körül, de nem égették őket, az idegen pedig eltűnt.

A kártyázó lord szelleme azóta is kísérti a kastélyt. Hosszú évszázadokig dühös kiáltások, kockacsörgés, káromkodások hallatszottak a szobából, ahol a lordok az ördöggel kártyáztak. A zajok olyannyira zavarták a kastély népét, hogy háromszáz évvel később örökre befalazták a szobát.

 

 

 

 

 

 (A kripta. Állítólag bal kézre van az elfalazott szoba)

 

 

 

 

 

Tetszik figyelni? Van egy befalazott szobánk. Hát lesz még több is? Bizony, lesz! Nézzünk meg még kettőt..

A vámpírok ugyan meglehetősen kozmopoliták, de hogy egy skót kastélyban is előforduljanak, az enyhén szólva is szokatlan. Márpedig Glamisnek még ez is van!

Az egyik szolgálólányt rajtakapták, hogy éppen áldozata vérét szívja. A vámpírt befalazták, azóta is várja, hogy szabadon eresszék, és ismét kezdhesse tombolását.

1486-ban az Ogilvy klán néhány tagja menedéket kért Lord Glamistől (attól, akit később az ördög vitt el kártyázásért..) A jó Lord Glamis nem szívelte különösebben a családot, ahelyett azonban, hogy kerek perec elküldte volna őket melegebb éghajlatra, egy kényelmes kis szobába vezette őket, amit előbb jól bezárt, aztán el is falaztatott.  

Nagyjából száz évvel később (hogy pontosan mikor, az nem tisztázott), a kastély akkori tulajdonosa, Lord Strathmore és néhány társa az elfalazott szoba keresésére indultak. Erre igen egyszerű okuk volt: a kastély eme részéről folyamatosan érkeztek a rémisztő hírek látomásokról, és zajokról.

A szobát meg is találták, ki is bontották… és a látványtól a lord ájultan esett össze. Az Ogilvy család maradványai szörnyű haláltusáról tanúskodtak: némelyik csontvázról látszott, hogy a szerencsétlen önmagáról próbálta leenni a húst…

Állítólag ettől a szerencsétlen családtól ered végül az az átok, amely Glamis legcsúnyább titkát adja.